Hogyan segítsünk egy depressziós emberen?

Vegyük észre a jeleket és vegyük komolyan a problémát! A depresszió ezerarcú betegség, számos testi-lelki tünettel, emiatt nehéz azonosítani. De ha valaki örökösen fáradt, vagy állandó fejfájásról, álmatlanságról panaszkodik, étvágytalan, és nem leli kedvét korábban örömteli időtöltésében, kezdjünk gyanakodni. Figyeljünk az ilyen elejtett mondatokra: „Semminek nincs értelme”, „Minek is élek…” – mert ezek depresszióra figyelmeztethetnek

Biztosítsuk támogatásunkról, hallgassuk meg, segítsünk a problémák megértésében! A megértés, az odafigyelés, az őszinte beszélgetés lelki támaszt nyújt a depressziósnak, mert úgy érezheti, nincs egyedül és komolyan veszik a helyzetét. De legyünk óvatosak, ne akarjuk megoldani helyette a problémát, ne halmozzuk el „jótanácsokkal” vagy „ezt és ezt kellene tenned”-tippekkel. Inkább próbáljuk meggyőzni, hogy keressen fel mielőbb egy szakembert, és segítsük őt ebben. Éreztessük vele, mellette állunk, nem hagyjuk egyedül.

Biztosítsunk stabilitást! A hullámzó kedélyállapot közepette egy kis megnyugvást adhat, ha vannak biztos, stabil pontok az életben, amelyek kiszámíthatóak – ilyen például a napi rutin követése.

Kerüljük a bűntudatkeltést! Ne ostorozzuk a depressziós embert, hogy miért nem örül semminek, az legyen a legnagyobb baja, hogy rosszkedvű stb., ezek ugyanis csak fokozzák a szorongást, és súlyosbítják a problémát.

Amennyire lehet, próbáljuk aktivitásra serkenteni, de ne erőltessük, és ne kényszerítsük extra erőfeszítésekre. Keressünk olyan tevékenységeket, ahol fontosnak, hasznos érezheti magát, ahol szükség van rá.

Győzzük meg, hogy minél előbb keressen fel egy szakembert és segítsük, támogassuk őt ebben!