Újra szabadok lettünk, mégsem vagyok vidám
Engem már semmi sem tesz boldoggá?
Nem olyan régen még azt hittem, ha véget ér a bezártság, újra visszatér az életkedvem, vidám leszek és felszabadult. Rengeteg tervet szövögettem magamban, az tartotta bennem a lelket, hogy tudtam, hamarosan újra visszakapom a régi életemet. Ám hiába nyílt ki újra a világ, nem lett jobb kedvem! Sőt: olyan érzésem van, mintha még nem állnék készen rá, hogy a régi tempóban faljam az élményeket. Nehezemre esik reggelente felkelni az ágyból, csinosan felöltözni és emberek közé menni. Hétvégente, bár kimozdulok otthonról, nem érzem a lelkesedést, igazából jobban esne semmit sem tenni. A munkahelyemen is többet hibázok, mint korábban, nehezebben koncentrálok, és mintha semmi sem tenne igazán boldoggá.
Nem vagyok egyedül, mások is fásultak
A minap olvastam egy érdekes cikket, amelyben egy amerikai pszichiáter Kali Cyrus megnevezi a problémát, amivel küzdök: szerinte ez az állapot az ún. languishing (senyvedés), amely 2021 nyarán sokunkat érinthet. Az emberek nem tudnak igazán lelkesedni, üresnek és tespedtnek érzik magukat, és céltalanul töltik a napjaikat. Csak tengnek-lengnek, és mintha egy bepárásodott ablakon át néznék a világot. A pszichiáter szerint ez egy normális válaszreakció a hosszú bezártság és a folyamatos bizonytalanság után. Fontos, hogy észrevegyük, milyen állapotban vagyunk, mert akkor tudunk tenni ellene és saját magunkat is kihúzhatjuk a bajból.
Létezik kiút a „senyvedésből”
Néhány szabályt betartva megkönnyíthetjük a dolgunkat:
Jelöljünk ki olyan időszakokat, amikor zavartalanul foglalkozhatunk valamivel. Ilyenkor iktassuk ki a zavaró ingereket és koncentráljunk csak arra, amivel éppen az időnket töltjük. Az elménk megnyugszik, ha csak egy dologra kell figyelnie, főleg ha abban el is mélyedhet.
Szabadidőnkben próbáljunk meg aktívak lenni és fedezzünk fel új dolgokat.
Beszélgessünk minél többet a barátainkkal és a családtagjainkkal.
Hasznos lehet a hála gyakorlása: egy kutatás szerint jót tesz, ha rendszeresen leírjuk, hogy mik azok a dologok, amelyekért hálásak lehetünk.
Bocsássuk meg magunknak, ha esetleg gyengébben teljesítünk és többet hibázunk.