Ezek a fájdalmas érzések depresszióra utalhatnak

„Úgy érzem, egyedül maradtam mindazzal, ami a lelkemet nyomja”

Depressziós panaszok esetén gyakori a visszahúzódás a társas kapcsolatoktól, jellemző a befelé fordulás, az elszigetelődés. A környezet ezt bizonyos esetekben tudatos döntésnek, helytelen viselkedésnek látja, holott ez csak következmény. A hangulatzavar egyik velejárója, hogy elveszik az örömre való képesség, ezért a depressziós ember mindent szürke szemüvegen keresztül lát. Gyakori panasz a fáradtság, kimerültség, amit az alvás megváltozása okoz. Küzdelmes lehet a reggeli felkelés, megerőltető az otthonról kimozdulás, a részvétel a társasági életben. Nincs ereje kapcsolódni, a magány és az izoláció pedig fokozza a bűntudatot, rontja az önértékelést.

„Olyan, mintha a partvonalról szemlélném az életemet”

Hangulatzavar esetén úgy érezhetjük, hogy nem főszereplői, hanem tehetetlen és kívülálló szemlélői vagyunk az életünk eseményeinek. Látjuk a nehézségeket és a gondokat, de képtelenek vagyunk beavatkozni. Az irányítás hiánya nagyon fájdalmas tapasztalat tud lenni.

„Ijesztő és félelmetes gondolatok kínoznak”

A depresszió súlyosan károsítja az önértékelést, fokozott bűntudatérzés és önsértő gondolatok is jelentkezhetnek. Ezek teljesen eluralják a beteg gondolatait, gyakran még az éjszakai pihenést is ellehetetlenítik. Sokszor nem mernek erről beszélni a környezetüknek, ami csak felerősíti a szégyenérzetet és a bűntudatot.

„Elcsigázott és kimerült vagyok, a legkisebb dolgokhoz sincs erőm”

A depresszió egyik jellemző tünete a bénító kimerültség, amely miatt a legapróbb napi teendőkhöz sincs erejük, és azokat a tevékenységeket is hanyagolják, amelyeket korábban élvezettel műveltek. Az energiahiány miatt könnyen elhanyagolhatják magukat és a környezetüket: elmaradhat például a fésülködés, a fogmosás, a zuhanyzás, mosás, takarítás.

„Az én hibám, hogy ilyen állapotban vagyok”

A külvilág még mindig hajlamos gyengeségnek vagy lustaságnak tartani a depressziót, ami sajnálatosan felerősíti az állapottal járó értéktelenség-, szégyen- és bűntudatérzetet. Pedig senki nem tehet arról, ha megjelennek nála a tünetek: minden hatodik ember megtapasztalja életében a depresszióval járó, nehéz érzéseket.

A környezet sokszor rosszul reagál

Arról is érdemes nyíltan beszélni, hogy a depresszió nemcsak az egyént, hanem a közeli hozzátartozóit is megterheli. Az ingerlékenység és a gyors hangulatváltozások miatt nehéz kiszámítani a reakcióját, és fájdalmas lehet megélni a részéről jövő, állandó visszautasítást. Próbáljunk türelmesnek maradni, akármilyen nehéz is, mert azzal biztosan nem segítünk, ha megmondjuk neki, miért és hogyan kellene összeszednie magát. Legyünk együttérzőek, hallgassuk meg a problémáit, és finoman vegyük rá, hogy kérje szakember segítségét. Ha úgy érezzük, túlterhelődtünk, bátran kérjünk saját magunknak támogatást, szakszerű segítséget.

Ez is érdekelheti: