Szakítás utáni lehangoltság – nem mindig átmeneti
Gyász vagy depresszió? Nem mindig könnyű a kettőt megkülönböztetni. Ebben segít Eszter története.
„Nyolc hónapja lett vége életem első komoly párkapcsolatának. Bencével négy évig voltunk együtt, tiszta szívemből hittem, hogy ő az igazi. Úgyhogy teljesen váratlanul ért, amikor szakított velem, mert úgy érezte, nem akar mellettem elköteleződni – kezdi történetét a huszonkilenc éves Eszter. – Azóta sok minden változott, a munkámban sikeresebb vagyok, mint valaha, és egyéni csúcsokat döntök futásban, de valahogy mostanában újult erővel tört rám a szomorúság. A környezetemben élők már eléggé unják, hogy még mindig Bence a témám, és valahol én is haragszom magamra, hogy még mindig itt tartok, de amikor betör az emlékeimbe a múlt, nem tudok mit csinálni. Pokoli. Néha már attól félek, hogy valami komoly baj van velem, amiért mostanában ilyen intenzíven gondolok rá, és ennyire maga alá temet a szomorúság.”
El kell gyászolni, akik lehettünk volna
Eszter története jól példázza, milyen fájdalmas tud lenni, amikor gyászolunk. Ugyanis gyászt nem csak akkor érzünk, amikor az utolsó földi útjára kísérünk valakit. Ugyanúgy megélhetünk ilyet szakításkor, a munkahelyünk elvesztésekor, költözéskor vagy valamilyen számunkra jelentős időszak lezárásakor. Ilyenkor a szomorúság és a fájdalom természetes, idővel azonban a legtöbben újra képesek leszünk örömöt átélni, még ha eleinte bűntudattal vagy bizonytalansággal is vegyes ez az érzés. Ne siettessük magunkat – akár évekre is szükség lehet, hogy feldolgozzuk a minket ért veszteséget, és hálával tudjunk visszatekinteni az együtt töltött időre.
Hol a határ a gyász és a depresszió között?
Bár a depresszió a gyászhoz hasonló mélységű fájdalmat okozhat, a fontos különbség a kettő között, hogy a gyász természetes reakció, a depresszió pedig betegség. A szomorúság mélysége és időtartama is eltérő. A gyásznál az érzelmek hullámzóak: van, hogy napokig könnyebb, máskor egy emlék miatt újra elönti az embert a szomorúság. A depresszióban viszont nem enyhül a szomorúság, nem színeződik ki újra a megszürkült világ – és nem minden esetben húzódik meg mögötte valamilyen veszteségélmény.
Milyen jelek utalnak depresszióra?
- Tartós lehangoltság,
- az öröm és az érdeklődés drasztikus csökkenése,
- alvás- és evészavar,
- fáradtság, kimerültség, fizikai lelassulás vagy nyugtalanság,
- önvád, értéktelenség érzése,
- koncentrációs problémák, döntéshozási nehézségek,
- halállal való foglalkozás, akár halálvágy.
Ha a fenti panaszok legalább két héten át, tartósan fennállnak, és jelentős szenvedést okoznak, érdemes szakember segítségét kérni.
Ez is érdekelheti:
Így lesz a magányból depresszió
Sokan azt hiszik, a magány csak az idősek problémája – pedig ez egyre kevésbé igaz. A kapcsolatok hiánya kortól függetlenül hatással van ránk, a fiatalok ugyanúgy szenvedhetnek tőle, mint a...
Érthetően, ítélkezés nélkül a depresszióról
Ugyanúgy betegség, mint a vakbélgyulladás vagy a nyílt csonttörés. Sokan még ma is egyszerű szomorúságnak, gyengeségnek vagy túlérzékenységnek tartják, pedig a depresszió bárkinél kialakulhat. Ez a...
Így óvják a könnyeink az egészségünket
Mindennapos tapasztalat (különösen ilyenkor, allergiaszezonban), hogy időről időre elfutja a szemünket a könny. A fokozott könnytermelésnek különféle okai lehetnek: az úgynevezett reflexkönny...