Érthetően, ítélkezés nélkül a depresszióról
Tíz emberből legalább egyet érintenek a depressziós panaszok Magyarországon – nem ez az egyetlen meglepő tény ezzel a mentális problémával kapcsolatban.
Ugyanúgy betegség, mint a vakbélgyulladás vagy a nyílt csonttörés. Sokan még ma is egyszerű szomorúságnak, gyengeségnek vagy túlérzékenységnek tartják, pedig a depresszió bárkinél kialakulhat. Ez a betegség rombolja az énképet, rontja a motivációt, negatívan befolyásolja a hangulatot és kezelést igényel.
A statisztikák szerint nőknél gyakrabban jelenik meg, de férfiakat is érinthet. Náluk ráadásul másféle tüneteket mutat, így nehezebb lehet időben felismerni. A helyzetet súlyosbítja, hogy a férfiak segítséget is nehezebben kérnek, mert a társadalom azt várja el tőlük, hogy minden körülmények között erősek legyenek.
A rossz érzések, a mély szomorúság elől sokan hajlamosak munkába vagy valamilyen függőségbe menekülni, azonban ez nem segít. Ugyanúgy nem működik, mintha fájdalomcsillapítóval próbálnánk gyógyítani a fogfájást. A figyelemelterelés hozhat ideiglenes megkönnyebbülést, de a problémánk nem fog kezelés nélkül, magától elmúlni. A munkába temetkezés például jelezhet depressziót.
Bár sokan hiszik azt, hogy a depresszió nem több némi önsajnálatnál, amiből megfelelő hozzáállással, pozitív gondolatokkal vagy némi jógával kizökkenthetjük magunkat, valójában a depresszió nem fejben dől el. Az egyik fő probléma éppen az, hogy a depresszió bénító tehetetlenséggel, mély bűntudattal, értéktelenségérzettel jár. Sokan érzik úgy ilyenkor, hogy csak kívülről szemlélik az életüket, és nem ők maguk alakítják azt. Azaz nem tudjuk az akaraterőnkkel legyőzni a depressziót.
Azt is fontos tudni, hogy a depressziónak legtöbbször nincs valamilyen egyértelműen megfogható kiváltó oka. Egy-egy veszteség felerősítheti a panaszokat, de az tévedés, hogy mindenképpen valamilyen traumatikus életesemény áll a depressziós panaszok mögött. Az sem igaz, hogy a depresszió az élet természetes része – sem a változókornak, sem az idősödésnek nem normális velejárója, mindössze ilyenkor fogékonyabbak vagyunk a kialakulására. Az viszont igaz, hogy sokat segíthet, ha meg tudjuk valakivel osztani az érzéseinket, és felismerjük: nem maradunk magunkra, nem vagyunk egyedül.
Fontos! Ha több mint két hete tartósan nyugtalannak, lehangoltnak, örömre képtelennek érezzük magunkat, illetve, ha nehezen koncentrálunk, ingerlékenyek vagyunk, alvás- vagy evészavarunk van, esetleg rejtélyes fej- vagy hátfájás, emésztési panaszok kínoznak bennünket, azt érdemes komolyan venni, és szakember segítségét kérni. A depresszió nem múlik el magától, de gyógyítható. Megfelelő támogatással könnyebb lesz a lelkünkre nehezedő teher.
Ez is érdekelheti:
Ezek a fájdalmas érzések depresszióra utalhatnak
Időről időre előfordul, hogy nehezebb napokon magányosnak, kimerültnek érezzük magunkat, úgy érezzük, lemaradtunk valamiről, megbántottunk valakit, hibáztunk, de aztán továbblépünk, és ezek az...
Így jelenik meg a depresszió a férfiaknál
Dühkitörések, elszigetelődés, menekülés a valóság elől – ilyen álruhát is ölthet a depresszió a férfiaknál. Mutatjuk, mi utalhat arra, hogy hangulatzavarral küzdenek. Tartós rosszkedv, levertség,...
Ölelés: így enyhíti a szorongást és a depressziót
Időről időre újra tudományos megerősítést nyer, hogy az ölelés – más fizikai érintések mellett – segít a testi és lelki egészség megőrzésében, akármennyi idősek legyünk is. Nemcsak az immunrendszert...