Így lesz a magányból depresszió
Sokan azt hiszik, a magány csak az idősek problémája – pedig ez egyre kevésbé igaz. A kapcsolatok hiánya kortól függetlenül hatással van ránk, a fiatalok ugyanúgy szenvedhetnek tőle, mint a szépkorúak. És szenvednek is: a tinik 20,9 százaléka és a 30 alatti felnőttek 17,4 százaléka érzi magát magányosnak.
A magány nem azt jelenti, hogy nincs körülöttünk senki: ott lehetünk egy családi asztalnál, egy párkapcsolatban, egy zsúfolt munkahelyen, mégis megélhetjük azt a fajta láthatatlanságot, amitől belül lassan elcsendesedünk. Nem tudjuk, hogyan kérdezzünk, vagy hogyan mondjuk ki, hogy fáj valami. Talán már rég nem is próbálkozunk vele. Csak tesszük a dolgunkat – és közben egyre nehezebb a szívünk.
Fontos kiemelni, hogy az egyedüllét nem feltétlenül jelent magányosságot, sőt, időről időre szükségünk van arra, hogy megálljunk, feltöltődjünk, kapcsolódni tudjunk önmagunkkal. Ezzel szemben a magány csak rombol: hátrányosan hat a kognitív képességekre, fokozza a sztrók és a szívbetegségek kockázatát, hajlamosít a szorongásra, depresszióra is. Minden hatodik ember magányos, és a WHO felmérése szerint évente több százezren halnak ebbe bele. Egy 2010-es metaanalízis szerint a magány hasonlóan fokozza a korai elhalálozás veszélyét, mint napi 15 szál cigaretta.
Amikor magányosak vagyunk, előfordulhat, hogy ugyan lenne alkalmunk másokkal találkozni, mégsincs erőnk emberek közé menni, keresni velük a kapcsolatot. Eljuthatunk oda a bezárkózásban, hogy már a korábbi hobbijaink sem mozgatnak meg bennünket. Állandó társunkul szegődhet a lehangoltság, ami miatt egyre nagyobb erőfeszítésnek élhetjük meg, hogy megpróbáljunk megnyílni másoknak – ha megpróbáljuk is, van, hogy sután sikerül. Különféle fizikai panaszokat is érezhetünk: fájhat a fejünk, a gyomrunk, alvászavart is tapasztalhatunk. Ezekre figyeljünk nagyon oda, mert akár enyhe depressziót is jelezhetnek.
Vannak, akik boldog és teljes életet tudnak élni egyedül is, viszont aki magányos, úgy érzi, tehetetlen ezzel az állapottal szemben, és nincs kivel megosztania a belső nehézségeit. Az egyedüllét és a magány kapcsolata hasonló a szomorúság és a depresszió viszonyához: a szomorúság jön és megy, a depresszióval járó értéktelenségérzés, lehangoltság azonban tartósan, heteken, hónapokon át velünk marad. Bár ez az állapot nagyon nehéz, a jó hír, hogy tehetünk ellene, a depresszió ugyanis támogatással és szakszerű segítséggel kezelhető.
Ez is érdekelheti:
Online közösségek és az AI: segítenek a depresszió ellen?
Egy-egy zárt Facebook-csoportban, fórumon vagy éppen tematikus chaten megszólalni eleinte ijesztő lehet, de sokaknak ez az első biztonságos terep arra, hogy kimondják: baj van. Olyanokkal...
Az alváson és az evésen is meglátszódhat a depresszió
A mai napig tartja magát az a vélekedés, hogy a depresszió nem több egyszerű szomorúságnál, és nem számít orvosi kérdésnek. Valójában azonban egy igen gyakori mentális betegségről van szó, amely...
Ezért ne hagyd magára depressziós ismerősödet, még ha jobban is van
A depresszió összetett probléma. A közvélekedéssel szemben ez nem egyszerű szomorúság: lényegesen tovább tart, és sokkal nagyobb szenvedést okoz annál, mint amit egy-egy rosszabb napon megélünk. Ha...