Máshogy szomorúak a nők, mint a férfiak
Előzetes felmérések szerint 2030-ra a leggyakoribb betegség a depresszió lesz, de már most egyre nagyobb részben oka a munkaképtelenné válásnak, és jelentősen rontja az érintettek életminőségét. Annak ellenére, hogy a fiatalabb generációban egyre többen és bátrabban beszélnek a mentális egészség fontosságáról, még mindig tömegeket tart vissza a segítségkéréstől a megbélyegzéstől való félelem.
A segítségkérést az is nehezíti, hogy a közismert tünetek – a tartós lehangoltság és az örömre való képtelenség – mellett számos kiegészítő panaszt tapasztalhatunk, amelyek nem feltétlenül jelennek meg mindenkinél. Kifejezetten jelentős egyéni eltérések tapasztalhatók – van például, aki fogy, más inkább hízik, de az alvásban is jelentkezhet inszomnia és túlalvás is egyaránt –, arról nem is beszélve, hogy más karaktere lehet a depressziónak a nőknél, mint a férfiaknál. Természetesen arról nincs szó, hogy léteznének kifejezetten női vagy férfi depressziós tünetek, de bizonyos főbb mintázatok, eltérések megfigyelhetők a betegség megjelenésében.
A depresszióval érintett nőknél jellemzőbb, hogy
- szorongást, étkezési zavart vagy pánikot is tapasztalnak a hangulatzavar mellett;
- valamilyen veszteség (például szakítás, egy szeretett személy elvesztése, munkanélkülivé válás) megélésekor erősödik fel náluk a lehangoltság;
- hajlamosak magukat okolni a nehéz helyzetekért, és nem beszélik ki a negatív érzelmeiket, ehelyett újra meg újra átrágják a történéseket, így ismételten átélik az őket bántó, fájdalmas érzéseket;
- ráadásul a női szervezetre jellemző hormonális változások miatt kitettebbek lehetnek a depresszióval szemben, mint a férfiak.
A férfiak pedig, ha depressziósak:
- ritkán szoktak arra gyanakodni, hogy a panaszaikat esetleg hangulatzavar okozza;
- nem annyira szomorúságként, inkább irritáltságként, haragként tapasztalják meg a depressziót;
- gyakrabban szomatizálnak, azaz különféle fizikai fájdalmakat (fej- és hátfájás, emésztési gondok, gyomorfájdalom) tapasztalnak, amelyek hátterében nincs felismerhető szervi ok;
- megpróbálják az „öngyógyítást”, és alkohol- vagy drogfogyasztásba, munkába, sportba, tévénézésbe vagy szerencsejátékozásba temetkeznek (a kockázatos magatartás kis időre csökkenti a belső feszültséget);
- nehezebben kérnek segítséget, hajlamosabbak az önpusztításra;
- a társadalmi előítéletek miatt titkolják a gondjaikat, ezért a környezetük is nehezebben azonosítja a problémát.
Merjünk beszélni róla!
Fontos leszögezni, hogy a depresszió nem gyengeség, átmeneti rosszkedv, hanem betegség, amely megfelelő segítséggel kezelhető. Ha arra gyanakszunk, hogy ismerősünk bezárkózása, megváltozott viselkedése mögött depresszió állhat, támogassuk abban, hogy beszéljen az érzéseiről valakivel, aki teljes elfogadással tudja meghallgatni őt. A korai felismerés és a megfelelő kezelés kulcsfontosságú a gyógyulásban.
Ez is érdekelheti:
Az alváson és az evésen is meglátszódhat a depresszió
A mai napig tartja magát az a vélekedés, hogy a depresszió nem több egyszerű szomorúságnál, és nem számít orvosi kérdésnek. Valójában azonban egy igen gyakori mentális betegségről van szó, amely...
Ezért ne hagyd magára depressziós ismerősödet, még ha jobban is van
A depresszió összetett probléma. A közvélekedéssel szemben ez nem egyszerű szomorúság: lényegesen tovább tart, és sokkal nagyobb szenvedést okoz annál, mint amit egy-egy rosszabb napon megélünk. Ha...
Így jelenik meg a depresszió a férfiaknál
Dühkitörések, elszigetelődés, menekülés a valóság elől – ilyen álruhát is ölthet a depresszió a férfiaknál. Mutatjuk, mi utalhat arra, hogy hangulatzavarral küzdenek. Tartós rosszkedv, levertség,...