A lelki betegségek leggyakoribb kiváltó oka a stressz. Statisztikai adatok szerint a munkavállalók körében 1997 és 2004 között 70%-kal nőtt a lelki problémák gyakorisága. Minden 5. embernél jelentkeznek a stressz jellegzetes testi tünetei, a fejfájás, szapora szívdobogás, alvászavarok, hasmenés. Az egészségügy számára napjaink társadalmában a stressz központi problémává lépett elő. Az Egészségügyi Világszervezet a 21. század egyik legkomolyabb egészségügyi veszélyforrásaként, új népbetegségként tartja számon, hiszen a tartós stressz már ma is az összes betegség mintegy 70%-ának kialakulásában játszik közre. Bár egyre gyakrabban jut eszünkbe a stressz, mint lehetséges kóroki tényező, kezelése azonban többnyire még mindig nem megfelelő.
Már az iskolás korban, később a felsőoktatásban, aztán felnőttkorban a munkahelyen csakúgy, mint a szabadidőben, sportolás közben, a mindennapi dugókban, a baráti körben, a házasságban, vagy akár a szexben is szembesülünk az elvárások következtében ránk nehezedő nyomással. A stressz egész életünket vasmarokkal szorítja. Ráadásul még a modern technika vívmányai is segítenek ebben: a mobiltelefonok, a személyi hívók, a vezeték nélküli internetes számítógépek, a gépkocsikba szerelhető műholdas nyomkövetők lényegében azt biztosítják, hogy állandóan, akár 24 órán keresztül is elérhetők legyünk. A 70-es évek közepének brit miniszterelnöke azt jósolta, hogy a 21. század embere számára a technika lehetővé teszi a 20 órás munkahetet. Most inkább azt mondhatjuk: a technika lehetővé tette, hogy többet dolgozzunk, mint valaha, akár napi 20 órát is!

Természetesen, nem mindenkit érint egyforma súllyal a stressz. A szolgáltatói szférában dolgozóknak, akiknek a munkája gyakori ügyfélkontaktussal jár (pl. kereskedő, pedagógus, egészségügyi dolgozó), vagy a vezető beosztásúaknak különösen nagy nyomást kell nap, mint nap elviselniük. Eközben, az emberek fizikai kondíciója általában nem megfelelő. Aki emellett még dohányzik, az esténkénti „lazításhoz” több mint egy pohár bort hörpint fel, túlsúlyos, ne csodálkozzon, ha a teste egy napon sztrájkba lép! Az életmód tudatos megváltoztatásával elkerülhetjük a komolyabb bajok kialakulását, az orbáncfű-kivonatot tartalmazó gyógyszerek pedig segítenek a stressz következtében megbomlott lelki egyensúly visszaállításában.

Hosszú ideig a stressz-kutatás elsősorban az akut stressz szervezetre gyakorolt hatásaival foglalkozott. Az agy- és hormonkutatások azonban mára világossá tették, hogy a tartós stressznek sokkal komolyabb következményei vannak: kóros változásokat okoz az agyban és a különböző szövetekben, közben a szervezet „elfelejt” ellazulni, és a tartós nyomás még több stresszhez vezet.
Az akut stressz ugyanakkor egészséges: a „riadókészültségben” kitágulnak a hörgők, és a pupillák, az erek összeszűkülnek, a pulzus felgyorsul, javul a szervezet oxigénellátása, az emésztőszervek működése lefékeződik, megnő a vérben az adrenalin és a kortizon hormon szintje. Szervezetünk pillanatok alatt képes hatalmas teljesítményt mobilizálni egyetlen célra koncentrálva. Amint a hirtelen nyomás megszűnik, visszaáll a nyugalmi működés anélkül, hogy kóros változások maradnának vissza. Az előnyök azonban tartós stressz hatására az egészségünk számára hátrányosakká válnak. Ha a bennünket érő folyamatos terhelés alól nem tudunk kiszabadulni, akkor az adrenalin és kortizon lebomlása lelassul, a szervezetben különböző kóros változások jönnek létre. Leggyakrabban magas vérnyomás, emésztőszervi zavarok, fejfájás, fülzúgás. Amennyiben képtelenek vagyunk lazítani, annak komoly testi-lelki kimerültség lehet a következménye, beleértve a depressziót is.

A stressz testi következményeihez még ún. oxidatív károsító hatások is társulnak. Mivel a tartós megterhelés fokozott oxigén-felhasználással jár, ennek következtében ún. szabad gyökök jönnek létre, melyek megtámadják az agy-és idegsejteket, gyengítik az immunrendszert, így ajtó, ablak nyitva áll a fertőzések számára.

Egy további negatív következmény, mely szinte észrevétlenül alakul ki, a szellemi teljesítmény csökkenése. Tartós stressz hatására az agy „életmentő” funkciókat szabályozó területei magas fordulatszámon pörögnek. Az intellektuális teljesítményért felelős részek viszont gátlódnak, emiatt drasztikusan csökken az agyban feldolgozásra kerülő információ mennyisége. Lényegében visszakapcsolunk a primitív ősi programra: támadunk, menekülünk, vagy kővé dermedünk.