Már hónapokkal előbb örülünk közelgő szabadságunknak: határidők, értekezletek, telefonok, e-mailek nélküli hetek. Végre nyugtunk lesz mindentől! Eddig az elmélet. A valóságban azonban a szabadság előtti utolsó hetek többnyire csordultig vannak határidőkkel és intéznivalókkal. Miután a szabadság előtti utolsó munkanap végén az irodaajtó becsukódik mögöttünk, totálisan agyonhajszoltnak érezzük magunkat.

És aztán – aztán hirtelen itt ez a nyugalom, amire annyira vágyódtunk. Ám ahelyett, hogy kóstolgatnánk a kötöttségektől mentes szabadság ízét, örömünket lelnénk benne, inkább fáradtnak, kilúgozottnak érezzük magunkat. Ahelyett, hogy jókedvre derülnénk, kiüresedettnek érezzük magunkat, és elkezdünk töprengeni. Ezt a jelenséget tehermentesítési depressziónak szokták nevezni, az USA-ban pedig holiday blues-ként emlegeti a pszichiátriai szaknyelv.

Hogyan alakul ki? Az egész hivatásbeli életünk aktivitásból és akciókból, konkurenciából é sikerekből tevődik össze. Nagyon sok ember a teljesítmény-elvek alapján ítéli meg a szabadidőt, és a szabadságot is. Mennyire lesz „eredményes” a szabadságom, tökéletesen regenerálódom a végére, esetleg még nagyobb teljesítményre leszek képes utána, kipihentnek fogok majd látszani? Egy ilyen nyomás alatt a nyugalom, és visszavonultság, a teljességgel szokatlan „csak magamra figyelek” érzés hamarosan megterhelővé stressz-tényezővé válik.

Ha a szabadság előtt nagy nyomás nehezedik valakire, elképzelhető, hogy éppen a szabadsága alatt lesz beteg. Mivel a tartós stressz hatására szervezetünkben olyan hormonok termelődnek, melyek az immunrendszert gyengítik. Hogy lehet az, hogy a szervezetünk mindaddig képes derekasan helytállni, amíg a tőlünk elvárt teljesítménynek eleget teszünk, az íróasztalunkat „lepucoljuk”, az előadást elkészítjük, vagy a vizsgát letesszük? Erre nagyon nehéz egyértelmű orvosi magyarázatot találni. Valószínűleg inkább az „ezt még ki kell bírnom valahogy” típusú tudati felfokozottság akadályozza meg, hogy a testünk idő előtt összeomoljon.

Mindebből természetesen nem az következik, hogy ne menjünk szabadságra, ne engedjük meg magunknak egy kis ellazulást. Éppen ellenkezőleg! Inkább tanácsos a szabadságunkat gondosan előre megtervezni. Mit várunk el a szabadságunktól? Reálisak ezek az elvárások, vagy túlzóak? Ne felejtsük: a gondterhes, nyomott pillanatok ugyanúgy hozzátartoznak az életünkhöz, mint az aktivitás és a feldobottság. Éppen amikor elkerülhetetlen számunkra, hogy a legutolsó munkanapig teljes gázzal döngessünk, soha ne rontsuk el a szabadság első napját utazással, vagy megterhelő szabadidős aktivitással. Engedjünk meg előbb magunknak és a testünknek egy kis „gőzkieresztő” szünetet.

Végül is minden az egyéni tervezésen múlik: vannak, akik a szabadságukat lazítással és alvással kívánják eltölteni. Mások arra akarják használni ezt az időt, hogy újabb kihívásoknak tegyenek eleget, új kultúrákat ismerjenek meg, nyelvet tanuljanak, részt vegyenek egy festőkurzuson, vagy sportoljanak. Megint mások végre elolvassák azokat a könyveket, amelyekre eddig nem futotta az idejükből. Ön milyen típusú pihenést kíván magának? Mi az, ami a legteljesebb ellazulást jelentené? Vannak olyan dolgok, amiket már régóta szeretne megvalósítani, de soha nem futotta az idejéből? Milyen klimatikus körülmények között érzi magát legjobban? Soha ne tervezzen túlságosan megterhelő szabadságot! Ha valamilyen aktív, sportos kikapcsolódást képzelt el, kezdje el időben a felkészülést, hogy tökéletesen tisztában legyen fizikai teljesítőképessége határaival. Egy hegyi túra a katalógusban nagyon csábítóan hangozhat, és egy gyakorlott túrázó számára bizonyára fantasztikus élmény lesz. A felkészületlen ember számára azonban maga a pokol. Az extrém megterhelések felvállalása nem segíti a regenerációt és pihenést, éppen ellenkezőleg, akár komoly károkat is okozhat az egészségben.

Milyen elvárásai vannak a partnerének, családtagjainak? Beszéljék meg együtt a vágyakat és a lehetőségeket egyaránt! Különben csak a nyaralóhelyen fognak rádöbbenni, hogy míg önök szívesebben lustálkodnának a strandon, és minél hamarabb ágyba szeretnének bújni esténként, addig útitársuk mindent látni akar, minél több emberrel meg akar ismerkedni, és legszívesebben minden éjszakát végigtáncolna. Nem véletlenül fordulnak elő párkapcsolati csetepaték éppen a szabadság ideje alatt.

Végül pedig az utazás konkrét feltételei: lehetőség szerint legalább 3 héttel az utazás előtt készítsen listát azokról a dolgokról, amiket be kell szereznie. Így a szokásos vásárláshoz kapcsolhatjuk ezeket a feladatokat is. Felesleges az elutazás előtti pillanatokat további terhekkel nehezíteni.

Tervezze meg úgy az oda –és visszautat, hogy az ne legyen túlságosan megterhelő. Nyolc órányi utazás után kis gyermekekkel az autóban elérkezünk a mélypontra. Biztosítson kisebb pihenőket útközben, vagy akár közbeeső megállót is. Nem utolsó sorban: a hazautazást is célszerű úgy tervezni, hogy jusson legalább egy nap az otthoni akklimatizációra. Nagyon fontos: a szabadság ideje alatt lehetőleg hagyja otthon a hivatali dolgokat! Az e-mailen érkezett legújabb munkahelyi beszámolók tanulmányozása bizonyára jót tesz a kíváncsiságának, és hatásos lehet a többi útitárs szemében. Mindazonáltal károsan hat az Ön pihenésére, hiszen nem csupán az olvasás idejére tér vissza a munkahelyére, hanem azután is foglalkoztatja a gondolatait. Ha a körülmények mégis rendszeres munkahelyi kapcsolattartást igényelnek, próbálja meg erre minden nap ugyanabban az időpontban egy előre meghatározott időt fordítani, például 1 órát a reggeli után. Ha ezt előre bejelenti a családjának, vagy partnerének, akkor ehhez ők is tudnak alkalmazkodni.

A megfelelő felkészüléssel el fogja érni a vágyott pihenést a szabadság ideje alatt. Mert Ön megérdemli!